Szoktál-e néha meg-megállni, és néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt, a sok virágot, az ezer színű, szép világot.
A dús erdőt, a zúgó fákat, a csillagfényes éjszakákat.
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni, sajgó sebekre enyhet adni.
A hulló könnyeket letörülni, más boldogságán is örülni?
Meghallgatni, akinek ajka bánatra nyílik és panaszra,
Vígasztalni a szenvedőt!
S ha est borul a késő mára, készülni kell a számadásra.
Mérlegre tenni egész élted, tettél-e jót, láttál-e szépet.
És nincs más vágyad csupán ennyi,
Nem rohanni, csak ember lenni.
You stop from time to time sometimes and onto some minutes to admire,the green field,the many flowers,the diversified world. The rich forest, the rumbling trees,the starlit nights,the lap of the valley,the mountain top? Not you do not find the time for this! Got used sometimes to stroke,onto aching wounds to give salve. The falling tears to wipe,to be glad on somebody else happiness? To listen the lip of who overlooks a grief and onto a complaint,to console the sufferer! And it is necessary to prepare for the account if an evening falls onto the late today. Onto balance to do whole you lived it,you did good,you saw beautiful one. And you do not have an other desire merely this much: not to rush,only man to be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.