Elmentél tőlem kedvesem és én hagytam, hogy menj.
Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell.
Mosolygott hozzá az arcom, de mögé már senki se néz.
Játszani a közömbös embert, csak most látom, milyen nehéz.
Ha most megkérdeznék tőlem, mondjam meg: Mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék szólni hírtelen.
Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelem.
S nem venné észre rajtam senki sem,,hogy titokban könnyes lett két szemem.
De mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken,
hogy még mindig te vagy a mindenem!
S ha ismét megkérdeznék tőlem, hogy mondjam meg: Mit jelentesz nekem?
Büszkeségből azt felelném: Á senki, senki sem. Csak az egész életem.
You went away from me kind and I let you to go.
Would have been vainly on all of them, who wants to go, it is necessary to leave it.
My face smiled to it, but nobody looks behind it already.
To play the indifferent man, I see it now only, how heavy.
Let me tell it if they would ask it from me now: What do you report to me?
I would become embarrassed for a moment, and I would not be able to speak newsless.
Only big I would say it after a long time, that a past love.
And nobody would notice it on me sem,,hogy two of my eyes were tearful secretly.
But my two eyes see something else, far beyond the tears,
that you are always yet the everything!
And if it would be asked from me again in order for me to tell it: What do you report to me?
From pride I would answer it: Á nobody, nobody. It is my whole life only.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.